#STOPTHEHATE

source: Google

STOP THE HATE

A mai bejegyzés eredetileg nem erről szólt volna, nagyon nem. De vannak dolgok, amik sokkal fontosabbak, mint egy jól pigmentált paletta vagy egy jó alapozó. Vannak dolgok, amik mellett nem lehet elmenni és nem is szabad.

Az internet egy rendkívül veszélyes és egyben zseniálisan jó dolog, viszont a társadalmunkkal komoly problémák vannak, ami az elmúlt pár évben egyre inkább csak erősödik.

Szeretném leszögezni, hogy nem nevezem nevén, mert a csapból is ő folyik és mindenki tudja, hogy kiről van szó. Azt azonban szeretném nyomatékosítani, hogy nem áll szándékomban sértegetni őt vagy a feleségét, a gyermekeit, mert ennek nem erről kell szólnia.

Ennek arról kell szólnia, hogy álljunk meg egy percre és nézzünk körül. Komolyan egy ilyen „kommunikációs atombomba” kell ahhoz, hogy egy jó reklámot csináljunk akárminek is? Komolyan a szexualitást és a hiúságot kell megfogni, mint eszközt, mert az egészségtudatosság már kevés? Miért bánunk így egymással? Miért kell még jobban címkéket gyártani és megbélyegezni az embereket? Nőket és férfiakat. Mert nincs különbség. A szavai alapján mindkét nem egy bizonyos „rétegét” (a családos réteget) próbálja beskatulyázni és jó pár címkét ráhúzni igen nagy általánosítással? Mi értelme van? Ezt a példát akarjuk mutatni a mai fiataloknak? Később a gyermekeinknek? Milyen világban akarunk élni?

Persze sok helyen lehet keresni a kifogást, hogy ennek és annak a politika az oka, stb., azonban vannak olyan tényezők, amiket mi magunk, az emberiség tesz mérgezővé.

Mit láthatunk manapság az online térben? A tökéletességre való törekvést. Amivel nincs is baj, ha egy szép képet akarunk csupán vagy maximálisták vagyunk és törekszünk a 120 százalékra. A probléma ott kezdődik, amikor már a gondolkodásmódunkat befolyásolja, amikor az önbecsülésünk kerül veszélybe, amikor beférkőzik a fejedbe.

Csak álljunk meg egy pillanatra és ne az számítson, hogy hány követőnk van, mennyi felesleg van rajtunk vagy mennyi kilót kellene akár felszednünk, milyen a diplománk, miért nincs diplománk és még sorolhatnám. Ettől leszünk értékesek? Nem. Néha elegendő lenne megállni és csak a telefon mögé nézni, amikor csinálod azt a képet és rájönni, hogy milyen szép tud lenni a világ.

Bevallom őszintén tavaly sokszor kaptam magam azon, hogy már kényszeresen mindent meg akartam örökíteni vagy felvenni videóra azért, hogy megoszthassam veletek és vannak olyan képek, hogy nem is emlékszem az ott töltött pillanatra, az  érzéseimre. Én nem szeretnék így élni, nem fogok fizetni azért, hogy több ember lássa a cikkemet vagy a képemet, vagy azért, hogy több követőm legyen. Rendkívül hálás vagyok annak a közel 1200 embernek, aki Instagramon és Facebookon, Youtubeon miattam szeret és én vagyok az oka annak, hogy követ. Nem egy hirdetés.

Az internet veszélyes hely, a testi egészség mellett viszont elfelejtjük a mentális egészséget. Épp testben, épp lélek. Nem véletlenül létezik ez a mondás.

Mélyen felháborítónak és sértőnek tartom a tegnap elhangzottakat. Nem tudom elképzelni, hogy ez a típusú negatív reklám miért jó reklám számára. Nem is érdekel. Az viszont érdekel, hogy 25 évesen, jó pár kiló súlyfelesleggel, ami egyébként egy betegségnek köszönhető és kidolgozom a belemet a konditeremben, hogy tegyek ellene, hogy ne legyen rosszabb, de nem azért, hogy bárkinek is megfeleljek, hanem azért mert hosszú életet szeretnék magamnak és a családomnak, hogy anya lehessek egyszer, hogy minden pillanatot megélhessek, szóval az viszont érdekel, hogy miért akarják a női nemet így kezelni.

Szóval itt vagyok én 25 évesen, itt ülök és végig gondolom, hogy hányszor hallottam már a nekem feltett kérdést. Miért nincs már gyereked? Mikor jön a baba? Nem akarsz gyereket? A karriered számít csak?

Egyből beskatulyázással állunk egymáshoz, eszünkbe sincs semmi jót feltételezni a másikról? Persze, hogy szeretnék gyereket, pár év múlva, amikor már lesz saját lakásunk, egy biztonságos környezet, hogy családunk legyen.

Felháborítónak tartom az anyákról elhangzott szavakat, pedig nem vagyok anya, viszont EMBER vagyok, NŐ vagyok. Mostanában egyre többször gondoltam a szülésre és őszintén? Én baromira félek tőle, sőt már a 9 hónaptól is. Hogy lehet így beszélni egy anyáról, aki 9 hónapig a testével otthont ad a közös gyermeküknek, aki megszülte azt a babát és nem csak magának, hanem ugyanúgy neki is.

Nem tudom felfogni. Rendkívül hálás vagyok azoknak az anyukáknak, akiket itt látok az online térben. Akik betekintést engednek a pillanataikba, a küzdelmekbe, az örömökbe és olyan valóságos és egészséges képet mutatnak, ami az igazi ÉRTÉK.

Számomra Ti vagytok a HŐSÖK!  Nem egy darab hús vagy eszköz, ami csak „termel”. A feltétel nélküli szeretet és a megbecsülést pedig határozottan nem a kilók száma fogja megadni.

Őszintén bízom abban, hogy ez az egész „bomba” senkire nem hatott úgy, hogy vele baj van, mert van rajta egy kis plusz kiló vagy már nem feszes a bőre és még a haja/körmei is lenőttek. Ne higgyetek el mindent! Sokkal nagyobb érték, amit Ti otthon teremtetek egymásnak, egymással, közösen!

Erről a témáról nagyon hosszasan lehetne még írni, viszont nem akarom tovább szaporítani a szavakat, csak annyit üzenek innen, ismeretlenül, hogy szégyelld magad.

#stopthehate #legyélkedves #értékesvagy #embervagy

Szandi